Azt akkor nem lehetett tudni. Közelebb mentem a szemközt levõ Bulevard nevû vendéglõhöz, amely jobb idõket is megélhetett korábban. Valaha vendégfogadónak készült, de késõbb még két szintet ráépítettek. Akkoriban Koronának hívták. Aztán volt valamikor abban a házban tiszti kaszinó, majd a felsõ emeleteket szállodává alakította át egy élelmes tulajdonos, talán valamelyik szegényebb Toldalaghy rokon vagy oldalági czegei Wass mintha olyan leszármazott lett volna, aki e két család érintkezésébõl származott, nem jutottak eszembe a részletek, de különösebben nem törtem ezen a fejem... Akkoriban kapta az ugyancsak patinás Astoria nevet. Lököttek színház kritika malik. Úgy tudtam, hogy sokáig színházi elõadások színhelyéül is szolgált a díszterme. Itt zajlottak az úri közönség fényes báljai. Egyszer Liszt Ferenc zongorázott azon a pódiumon talán 1853-ban, éppen ott, ahol száz esztendõ múlva még Aradiék bandája húzta a magyar nótát, majd újabb húsz év múlva a fia már nem, s csak azt, hogy: Sus, sus, sus, la munte sus mãi..., de becsületére legyen mondva, azt is csak akkor, ha teletömték a zsebét bankjegyekkel... Sokat tudtam az épületrõl néhány mûvészeti monográfia, egyéb olvasmányok és a városból felénk elszármazottak jóvoltából.
Vagyis kevésbé foglalkoztatta az, amirõl ez utóbbi, magától az írótól származó, egyébként az egyik nemzedéktársa elõtt hódoló idézet is tanúskodik, s inkább hitt abban, hogy miként a filozófus írta az afféle emberi érzelmek, mint a bosszú, féltékenység, kapzsiság, megalázottság stb. nagyrealista kellékek csupán, vagyis hogy a hõsök funkciókká való lefokozása izgalmasabb, mint a lélekrajzi hitelük megteremtése. Médiakutató 2008 ősz tartalomjegyzék. Mester Béla tartózkodik ugyan az ehhez hasonló végletektõl, szembeállításoktól, ám amikor az irodalmon kívüli szempontok érvényesítését kárhoztatja, akkor éppúgy elveti a regényeknek a nemzeti sorskérdésekre adott válaszokként történõ értelmezését, mint ahogy a nõábrázoláshoz kapcsolható lélekteremtés, s egyáltalán, a jellemrajz Mester Béla: Szilágyi István, Kijárat Kiadó, Budapest, 2004 vizsgálatát is. Mintha Szendy Ilka vagy Baga Rozál és a többiek a maguk teremtett világában nem is hús-vér alakok, ösztöneik, érzelmeik irányította lelkek volnának, hanem csak egy történelmi-társadalmi szerkezet elemei, egy cselekvési mintarendszer alkotói.
Ugyanez volt a maga idejében az a kapcsolat, ami kialakult a délvidéki Symposion-körrel. Én nagyon tudatosan, majdnem programszerûen tartottam fontosnak, hogy nem tolakodóan, de vissza-visszatérõen hitet tegyek amellett, hogy ezen az úton tudunk közelebb kerülni és elõre menni. Ebben úgy látszik javíthatatlanul közép-európai vagyok. Soha nem adtam fel magamban annak a lehetõségét, hogy a közös sérelmek és traumák világából lassan átevickélhetünk egy olyanba, ahol esély van a megértésre. Ahol és ahogy a sokféleségünk gazdagítani is tud. 8 2006. január MELIS ANDRÁS Évának és nekem van egy hatéves, gyönyörû kisfiunk. Péternek hívják. Magábaforduló, szótlan kisgyerek, imád rajzolni. Amikor nem rajzol, fölmászik egy székre, és órákig bámulja a kertet meg az utcát. Lököttek címmel, itthon még sosem játszott darabot mutat be a Karinthy Színház – Deszkavízió. Idén nem vették fel az iskolába, mert a pszichológusnõ azt mondta róla, hogy szellemi fogyatékos. Tegnap fölhívtam a nõt, és megmondtam neki, hogy a diplomájával kitörölheti a seggét. A bádogmaci Hol volt, hol nem volt, hol volt egyszer egy bádogmaci.
Debrecen Lugossy Utca, 2024